Kezdjük is az elején.
Cégünk a Hőerőgép Manufaktúra 2017 nyarától az OCHSNER hőszivattyúk magyarországi importőre és márkaszervize. Én jómagam már 2010 óta foglalkozom hőszivattyúkkal, az utóbbi időben meglehetősen sok szerviz munka van ezzel kapcsolatban, olykor-olykor márkafüggetlenül, de rengeteg visszatérő ügyféllel. Többek között a múltam és tapasztalataim, illetve az ügyfél szemléletem volt az oka, hogy (és ezt nem kis büszkeséggel mondhatom) az OCHSNER a cégünket kérte fel arra a nemes feladatra, hogy a márkát újra (!) bevezessük a magyar piacra.
A megállapodás után, természetesen a már meglévő kapcsolataim irányába próbáltam a jó hírt megszellőztetni. Nem hiába.
Egy napon telefonhívás érkezett az egyik régi, jó kivitelező partnerünktől, hogy hallják, hogy OCHSNER-rel foglalkozunk, és lenne itt egy nagyon régi nem működő gép. Természetesen vállaljuk. Elérhetőség megadás, telefon a tulajdonosnak, aki megerősíti, hogy egy igen régi és nem működő gépről van szó. Cím és időpont egyeztetés.
Én jómagamat inkább műszaki embernek, mint értékesítőnek tartom, de őszintén, kinek nem csillannának fel a dollár jelek a szeme előtt, egy ilyen hír hallatán. Akár ebben a projektben lehetne egy jó kis vérfrissítéses gépcserét is csinálni.... kiváló referencia.
Eljött a nagy nap a személyes találkozóra. A tulajdonos elmondta, hogy alig egy éve vásárolta az ingatlant, ami többé-kevésbe lelakott állapotba került a korábbi lakók és albérlők keze nyomán, és elég viharos éveket élhetett meg a házban minden. A fűtés már a vásárláskor sem működött, kitudja mióta, de néhány éve biztosan. Akkor a gázkazános rendszert felélesztették, a fagyási hibák mérséklése miatt.
Hát akkor lássuk a beteget, hiszen azért is jöttem. Ez volt az a pont, amit nehéz leírni és talán a szakmát nem ilyen mélyen szerető ember számára, mint én, nehéz lehet elképzelni a látványt. Szóval szemben találtam magam, egy igencsak matuzsálemnek tekinthető rendszerrel, egy régi geotermikus hőszivattyúval, jobbján egy még külső motoros, de már in-line szivattyúval, a "régi" filc bandázs szigeteléssel. Egy rövid utazás a múltba. A gépészeti tér másik oldala, némileg fiatalabb, álló gázkazán, puffer, a szekunder és az épület főköri szivattyúk (ezek már a ma is jól ismert nedves tengelyű berendezések).
Akkor kezdjük a kutakodást.... Nézzünk a gépünkbe. Látszólag minden épp és egészséges, az éltető füst kiszabadulásának nyomait nem látni sehol, elsőre minden rendben. Egy kis terepszemle a még teljesen mechanikus (relés, időzítős) vezérlőszekrényben. A tulaj itt szól, hogy őt bizony azok a tekercsnek látszó valamik már megrázták, szóval csak óvatosan. Óvatos vagyok. Egyébként a kérdéses eszközök a lágyindító söntök voltak és nekem is megmutatták magukat kicsivel később, de ne szaladjunk előre. A falon a szabályozót is megtaláltuk (kicsit ugyan eldugva), teljesen analóg kialakításban, de már van minden ami csak kellhet, fűtési görbék (külön nappalra és külön éjszakára), hőmérséklet határok, kapcsolóóra, valami gyönyörűség az egész. Egy gyors szisszentés még a schrader szelepen, hűtőközeg is van benne.
Hát ez az a pont, hogy egy életem egy halálom, miután kimazsoláztam, hogy melyik mágneskapcsoló mi lehet.... GO! Mindkét kompresszor megindul, a hangja is jó, közegáramlási hang leállítás után is van, tényleg néhány másodperc az egész üres járatás, de legalább képet ad a legértékesebb fődarab, a kompresszorok alapvető állapotáról.
Ekkor már szinte biztos voltam benne, hogy ebből nem lesz új gép, de egyre inkább érdekelt ezen hányattatott sorsú berendezés.
A gyors kompresszor próba után jöjjenek a szivattyúk is. Megvan a gépben a primer mágneskapcsolója, kézzel indul, a hangok is jók. És a szekunder? Nini, a gépből csak vezérlés megy ki. Sebaj, feltekerjük ezt a fonalat is. Meg is van minden, egy kis, még bakelit lapra szerelt eszközökkel teli (mágneskapcsoló+motorvédő, porcelán biztosíték, szépen hajtott merev vezetékek) vezérlőszekrényben. Akkor nézzük a szivattyúnkat.... semmi. Lássuk a fenekén a légtelenítő csavart. Igen, jól éreztük, illetve nem éreztük, nem jár. Sebaj, egy kis lökés kell neki, de nem, ez a szivattyú be van állva. A legjobb esetben, csak az iszap ette bele magát, a rosszabban kuka az egész. A tulaj vállalta, hogy kreatív és nem utolsó sorban költséghatékonyabb, ha ő próbálja meg megindítani a szivattyút. OK, egy kis áztatás kell neki, aztán lehet próbálkozni kézzel, de csak finoman.
Egy gyors próba a szabályozóval, jelet ad, indítás előkészítés van, akkor had menjen. Igaz csak módjával, mert nincs szekunder keringés, de van cserébe nyalábcsöves nagy vízterű hőcserélő, hőmérővel. A gép forog, a kondenzátor oldal emelkedik, látszólag minden rendben. A talajkör fagyállós, legalábbis a refraktométer szerint, ezt egyszer érdemes lenne bevizsgáltatni és szükség szerint cserélni. A napot ezzel befejezettnek tekintem, rögzítem a gép adatait, és mivel semmit sem tudunk a berendezésről, ígéretet teszek, hogy amíg a gazda bíbelődik a szivattyúval, én nyomozást indítok a gép szülőföldjén.
A nyomozás nem kis kutatómunkát igényel az osztrák anyacég export szervizmérnökétől, de telepítési útmutatót és a szabályozó használatiját is megkapom. Előbbit szkennelve irattárból, utóbbit egy viseltes állapotban lefényképezett formában, ezt egy osztrák tulajdonos biztosította, bár nem elvihető módon (érthető). A berendezés sorozatszáma alapján 1990-es (!) gyártás. OH, atya-gatya. Én akkoriban azt hiszem LEGOztam, és éltem a kisiskolások vidám életét. Döbbenetes, 1990-ben nem csak hogy padlófűtés (ami még akkor ritkaság és nagy szám volt Magyarországon), hanem egyenesen hőszivattyú, ami mindenképpen az űrkorszak egyik misztikus, de annál csodálatosabb találmánya lehetett akkoriban.
Információ a tulajdonosnak, ismételt időpont egyeztetés. Sajnos a szivattyú műtét nem sikerült, de van helyette egy felújított csere. Kicseréljük. Az vezérlés átnézése, szabályozó beállítása, és RAJT! No mégsem. Ismét hiba van, a szekunder köri szivattyú (már megint) mágneskapcsolója nem húz meg, pedig vezérlés van rajta. Akkor ma ismét ennyi. Kézzel benyomva, egy hosszabb üzempróbát tartunk. Minden rendben, kiváló kondiban a gép. A tulaj ismét felveszi a fonalat, majd ő kicseréli a mágneskapcsolót. Minden szükséges infót elmondok, és a lelkére kötöm, hogy a csere után figyelje az eseményeket és hívjon.
Pár nap múlva telefon, a mágneskapcsoló cserélve, minden szuperül működik. Itt szeretném megjegyezni, hogy mind a kérdéses mágneskapcsoló, vezérlőszekrény és mind a szekunder szivattyú nem a berendezés része volt, ezek járulékos vezérléstechnikai alkotók. A gép mindvégig tökéletes kondiban volt, csak ezt a csudát nem tudta egy előd szaki megoldani.
Sebaj, egy újabb elégedett ügyfél, és egy kiváló rendszer.
Hát persze...... Néhány hét múlva ismét telefon, a gép vízhiány hibával megállt és nem is törölhető.
Akkor lássuk. Látszólag ismét minden rendben, víz van, a hőmérsékletek rendben, amit lehetett mindent rezeteltünk, akkor nyomozzunk. Sajnos a beüzemelési útmutató nem tartalmazza a vezérlés részletes kapcsolási rajzát, inkább csak nagyvonalakban, szóval el kell kezdeni mindent visszafejteni a huzalozás alapján.
Két biztos pont van, a vezérlés főbiztosítéka és a hibarelé. Először a biztonsági termosztátokra gyanakodtam, ebbe az irányba indultam, de ekkor csípett meg a lágyindító sönt. Egy csupasz huzalellenállás, ami valamilyen megfejthetetlen oknál fogva nem az indító mágneskapcsoló után van kötve, hanem elé, tehát mindig feszültség alatt van, és várja az óvatlan szerelőket. Ejnye kislány, hiszen én pont javítani és nem elrontani jöttem. Mindegy, a termosztátok természetesen jók voltak.
Na itt következett 2 izzadtsággal teli óra, mert gyakorlatilag a teljes huzalozást kellett végig követnem, hogy hol lehet a baj.
Szinte a legutolsó kötési pont volt a ludas, egy a sorkapocsból elszabadult és a tömegben megbújó vezeték, aki puccskísérletbe kezdett, és a szomszédos kötésponttal kívánt közelebbi kapcsolatba kerülni, szóval kicsúszott vezeték általi rövidzár és helytelen működés. A vezeték valószínűleg egy korábbi szervizelési vagy javítási kísérlet okán távozhatott, mert a sorkapcsok egyébként meg voltak húzva. Egy kis csalás egy ilyen zsúfolt vezérlőszekrényben és máris kész a fantom hiba. Nem mondom, hogy a múltbéli kolléga figyelmetlen volt, tényleg nagyon zsúfolt szekrényről beszélünk, inkább csak mérgelődtem egy kicsit. De ismét megnyugodhatott mindenki, hogy ennek a gépnek nincs komoly baja.
A hisztit egyébként még egyszer megismételte, akkor az egyik kompresszor motorvédő oldott ki, pedig rendben vannak az áramok. De megbeszéltük a tulajdonossal, hogy ha ismét előfordul a dolog, akkor sajnos azokat is cserélni kell, bár nem olyan vészes tétel. A hiba egyébként inkább bosszantó, mert a hibavédelmi áramkör úgy van kialakítva, hogy az ilyen komolyabb események (mint pl. motorvédő oldás) 10-ből 9-szer leveri a kismegszakítót is, de legalább észreveszi az ember.
A gépünk ettől függetlenül kiváló kondícióban van, azóta is remekül üzemel. Üzemóráit tekintve 17.000-nél és 20.000-nél jár, ami a várható élettartamnak szűken a felét teszi ki. Ami vagy túlméretezés, vagy tényleg hosszú üzemszünetes állás miatt lehet, így.
De az biztos, hogy még jó pár évig jó szolgálatot fog tenni az tulajdonosának.
A berendezés gyári COP értékei a mai elvárható értékektől természetesen elmaradnak, de semmiképpen sem mondhatóak rossznak, egy levegő-víz hőszivattyúval vetekszik, így még mindig bőven megéri hogy üzemeltessék. Nem utolsó sorban a tulajdonost is megkíméltük egy nagyobb kiadástól, ezzel a kis szerviz munkával.
Azt hiszem ettől jobb cégére nem lehet egy gyártónak sem, mint egy ilyen tényleg idős, és kiváló műszaki állapotú berendezés.
Bátran merem ajánlani a márkát minden érdeklődőnek. OCHSNER hőszivattyúk
Íme néhány kép a berendezésről...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése