Hőerőgép Manufaktúra: A hőszivattyúkról egyszerű(bb)en, 2. rész: A hőszivattyúk lélektana

A sorozat első részében megismerkedtünk az alapokkal, most kicsit mélyedjünk el a hőszivattyúk épületgépészeti oldalában is.

Először is tisztázzuk az épületgépészeti (és nem hűtéstechnikai) szempontú hőszivattyú kritériumait. Akkor beszélhetünk hőszivattyúról, ha az adott berendezés az adott épületgépészeti szempontból releváns üzemviteli határok teljes tartományában, vagy annak egy meghatározó részében hatékonyan képes hőenergiát előállítani.
Nyilvánvalóan minél nagyobb hányadát képes egy berendezés lefedni a gépészetileg elvárható üzemviteli határoknak, annál jobban használható, és jellemzően a tartóssága is annál nagyobb.
Természetesen a megkívánt működési határok az elmúlt néhány évtizedben finomodtak, és ennek köszönhetően tudtak a mai modern hőszivattyúk elterjedni. Ennek legjellemzőbb hatása a kívánt fűtési vízhőmérsékletek csökkenése, mely a sugárzó fűtések elterjedésétől kezdve, a kondenzációs kazánok térhódításán át, az energia hatékonyság növeléséig, számos irányelv változás hatása.
Ebből a szempontból, és egyik gyártó fölött sem ítélkezve, megbízható, hatékony és egyáltalán használható hőszivattyúnak azt lehet tekinteni, ami az adott ország általános klímatechnikai jellemzői mellett képes szinte a teljes évben működni.
Miért fontos kérdés ez? Mert például egy dél-európai klímatechnikai viszonyokra tervezett berendezés a közép-európai alacsony hőmérsékletű telével nem biztos, hogy megbirkózik, vagy csak nagyon rossz hatásfokkal. De ugyanez igaz a skandináv gyártókra is, itt jellemzően a nyári fűtés- (HMV) és hűtés-üzem szokott gondot okozni.
A kérdés másik fontos oldala a maximális fűtési előremenő. Manapság a csúcskategóriás termékek esetén a 65°C-os vagy magasabb maximális üzemszerű hőmérséklet kívánatos. Az úgy nevezett alacsony hőmérsékletű berendezések esetén pedig az 55°C. Ettől alacsonyabb üzemi fűtési hőmérséklet előállítására alkalmas berendezéseket csak erősen korlátozottan lehet használni, jellemzően speciális rendszeralkalmazásokra fejlesztik őket. Természetesen léteznek (cégünk kínálatában is) olyan berendezések, melyek igen magas, akár 95°C fölötti hőmérsékletek előállítására is képesek, ám ezek jellemzően az ipar számára készülnek és kivétel nélkül egyedi kialakításban az igényekre szabva. Nem tekinthetőek mindennaposnak.

A hőszivattyúk piacán egy újabban egyre népszerűbb terület a beépített vezérlések és szolgáltatások köre. Ez természetesen egy fontos dolog is, hiszen egy hűtőgép épületgépészeti szempontból akkor lesz jó hőszivattyú, ha legalább az alap gépészeti szabályozástechnikai feladatokat ellátja. Ezzel párhuzamosan hasznosak a mai technikai lehetőségek, mint például a távoli elérés.
Ebben a kalapban azt lehet mondani, hogy vagy nagyon alapvető funkciókkal rendelkeznek a berendezések, vagy viszonylag sok szolgáltatással.
Az alapfunkciók esetével nincs gond, ha társul hozzá valamilyen külső beavatkozási lehetőség, és mondjuk egy komolyabb tudású épületautomatikával megtámasztva elég jó és szerteágazó funkciók alakíthatóak ki. Ezzel annyi a probléma, hogy a legtöbb ilyen gyártó esetén a beavatkozások lehetősége nagyon csekély, nem ritkán egyenlő a nullával, illetve a kiegészítő automatika oldalhoz nehéz jó megoldást találni, természetesen tisztelet a kivételnek.
A másik, és talán egyre népszerűbb véglet, hogy mindent a gyártó a saját szabályozásával akar megoldani. Nem tagadom itt is vannak jó megoldások, de sajnos sokszor tapasztaltam, hogy a sokat akar keveset fog elv érvényesül, és inkább csak bekorlátozza a felhasználót (és a tervezőt) a komplex és nem személyre szabható rendszer. Tipikus eset, amikor a gyártó szabja meg, hogy hogyan is kellene az adott épületnek működnie, ami sok esetben megfelelő, de sok esetben abszolult nem az.
Itt szeretném kiemelni, hogy például a cégünk hőszivattyúi esetén az általános gépészeti szabályozásokat maradéktalanul kezeli a gyári vezérlés (sőt elég sok szolgáltatással rendelkezik), de lehetőség van szinte teljes külső beavatkozásra (természetesen ez nem érinti az alapvető védelmi mechanizmusokat, működtetéseket) is, és így akár egyedi igényekre szabott feladatokat is meg tudunk valósítani, teljesen a vevői elvárásokra szabva. Ezt a csapásvonalat képviseljük a saját fejlesztésű rendszereink esetén is.

A hőszivattyúk kiválasztásánál a végső alapvető kérdés a hőforrás szokott lenni....
Hőforrásként minden olyan megfelelő energia tartalommal rendelkező közeg alkalmas, mely a berendezésünket képes kiszolgálni. Mit jelent ez? Minden közeg megfelelő, melyből tudunk energiát kinyerni (hőmérséklete a hőforrás oldali működési határba beesik), és megfelelő mennyiségben rendelkezésre áll a berendezésünk teljesítményéhez mérten, valamint fizikális és kémiai szempontból egyaránt alkalmas hőforrásnak.
Folyt. köv..